A nagykőrösi zsidóság története

IV. HOLOCAUST - AZ 1944. ÉV TRAGIKUS ESEMÉNYEI

1. Fokozódó diszkrimináció

A városban élő izraeliták száma a századforduló óta folyamatosan csökkent. Az 1890. évi népszámlálás szerint 791-en éltek a városban. A két világháború között egész Pest megyében Nagykőrösön csökkent a legnagyobb mértékben a zsidók száma, 1908 és 1938 között 25%-kal.⁵¹ Az 1944-es évet megelőző tíz esztendőben a következőképpen alakult a nagykőrösi zsidó hitközségben születettek és elhaltak száma:

Év	Születések száma	Halálozások száma
1934	3	10
1935	0	10
1936	6	7
1937	1	7
1938	2	8
1939	0	9
1940	1	8
1941	0	11
1942	1	2
1943	1	14

A Nagykőrösi Híradó jelzett évfolyamainak év eleji demográfiai összesítéseiből.⁵²

Ilyen lefelé ívelő demográfiai arányok jellemezték a zsidó hitközséget az 1944-es év beköszöntét megelőzően.

Az 1944. év magyar politikai eseményei megpecsételték a hazai zsidóság sorsát. 1944. március 28-án a Sztójay-kormány szabad kezet kapott a zsidóságra vonatkozó rendeletek meghozatalára. A Nagykőrösi Híradó 4 nappal későbbi, április 1-i száma már kész határozatokról számolt be, amelyek értelmében a zsidók nem tarthattak keresztény háztartási alkalmazottat (az alkalmaztatások március 3-al megszűntek), nem lehettek közalkalmazottak, közmegbízottak, ügyvédek, újságírók, színészek. Ez a cikk hozta a nagykőrösi zsidóság tudtára azt is, hogy "1944. április 5-étől minden 6. életévét betöltött zsidó nemre való tekintet nélkül köteles házon kívül felső ruhája bal mellrészén 10x10 cm átmérőjű szövet, selyem vagy bársony, kanárisárga hatágú csillagot viselni."⁵³

Április 5-én a zsidó ügyvédeket törölték a kecskeméti kamara névsorából. A kamara 57 ügyvédje nem praktizálhatott tovább, közülük hat nagykőrösi volt: Dezső András, Feldmájer György, Révész Ernő, Rosenfeld Gyula, Szegő Izidor, Székely Béla.⁵⁴

Néhány nappal később a zsidóság teljes vagyonát köteles volt bejelenteni az illetékes hivataloknál - kivéve a személyes használatú tárgyakat, ha ezek értéke nem haladta meg a 10 000 pengőt. A bejelentési nyomtatványokat a polgármesternél lehetett beszerezni. Ugyanakkor zárolták a zsidó tulajdonban lévő betétkönyveket, folyószámlákat és postai csekkszámlákat is, kivéve, ha az ezeken lévő pénz a keresztény alkalmazottak bértörlesztéséhez kellett.⁵⁵

2. A zsidó üzletek bezáratása

1944. április 20-án este és április 21-én reggel közölte a rádió a kormányrendeletet: az ország egész területén azonnali hatállyal be kell zárni minden zsidó tulajdonú üzletet és annak árukészletét zár alá kell venni. Ennek értelmében április 21-én már nem nyithattak volna ki a boltok.

A nagykőrösi levéltár őrzi azt a levelet, amelyben a városi tanácsnok számol be a vármegye alispánjának az április 21-i eseményekről: "Április hó 21-én reggel 9 óra után a főtérre néző helyiségem ablakából láttam..., hogy a piactéri zsidó üzleteket kinyitották és a közönség betódult a boltokba. Megjegyzem, hogy a nagykőrösi zsidóság a rendelet kihirdetéséről rádió útján nem értesülhetett, mert a Magyar Kir. Rendőrség Nagykőrösi Kapitánysága a zsidók tulajdonában lévő 117 rádiókészüléket még 1944. március 22-én összeszedte, és így a zsidók, a rendeletről nem tudván, üzletüket április hó 21-én reggel 9 órakor kinyitották... Április hó 21-én reggel távbeszélőn felhívtam a Magyar Kir. Rendőrkapitányság vezetőjét, hogy intézkedjék a zsidó üzletek bezárása iránt. A kapitányság vezetője közölte velem, hogy ő semmiféle utasítást nem kapott erre nézve, és így nem áll módjában intézkedni."⁵⁶

Az utasítást valóban csak április 22-én hajnali 4 óra 15 perckor vette fel a nagykőrösi posta egy távirat formájában, amely közölte, hogy milyen szövegű feliratot kell a boltok ajtajára függeszteni: "A magyar kir. keresk. és közl. miniszter 505000/1944. k. k. m. sz. rendelete alapján az árukészlet és az üzleti berendezés zár alá vétettet."⁵⁷

A városi hatóság ezek után azonnal intézkedett és délelőtt 1/2 11-re berekesztették az árusítást, a zsidó üzleteket Reszeli Ambrus iparügyi előadó vezetésével zár alá vették. Az ilyen boltokból nem volt szabad tovább árusítani. Az olyan üzletek vezetésére, amelyek továbbfolytatására honvédelmi vagy közellátási érdekből nélkülözhetetlen volt, haladéktalanul keresztény vállalatvezetőt rendeltek ki. A zsidó kereskedőknek árukészletükről április 30-áig kellett nyilvántartást készíteni, amelyből egyet a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának küldtek el. Azokat az árukat, amelyeket április 21-e előtt hagytak az időközben lezárt üzletekben - javítás, alakítás, kicserélés stb. végett - szabályos elismervény ellenében május 8-tól május 20-ig bezárólag reggel 7 és 9 óra között lehetett átadni tulajdonosaiknak.

A zsidó üzletek bezárásával több olyan kereskedési terület vált lefedetlenné, amelyeken korábban csak ők tevékenykedtek. A zsidó sütőüzemek bezáratása után a 14 pékség helyett 8 működött a városban, és nem maradt nyitva üvegárú- és készruhaüzlet. Sok bejelentés érkezett a városi hatósághoz, amelyek hatására Grósz Sándor és Fehér Samu divatárú-, Rózsa Erzsébet rövidárú-, Hoffer József és Révész Lajos üvegkereskedését, valamint Fenyves István látszerészboltját és 5 zsidó pék műhelyét közellátási érdekből további üzemeltetésre javasolták a kormánybiztosnál.⁵⁸

Azok a háttérbeszorított zsidó kereskedők, akik üzletük mellett iparos tevékenységet is folytattak, szintén kérelmek garmadával rohamozták a városi elöljáróságot, hogy legalább iparukat folytathassák. Íme ezek közül egy: "Méltóságos Polgármester Úr! A megjelent kormányrendelet értelmében folyó hó 21-én órás- és ékszerész üzletemet bezártam. Tisztelettel bejelentem, hogy a fenti kormányrendelet értelmében órás-iparomat továbbgyakorolhatom, s ezért azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok Méltóságodhoz, hogy szíveskedjék engedélyt adni arra, hogy órajavításokkal tovább foglalkozhassam. Kérem jóindulatú elbírálását, vagyok teljes tisztelettel: Klein Dezső órás - ékszerészmester."⁵⁹

Az ehhez hasonló, április végi indítványok azonban süket fülekre találtak, hisz napok múlva megkezdődött a gettók megszervezése.

3. A nagykőrösi gettó

1944. május 2-án közölte a helyi lap, hogy a 10 000-nél nagyobb lélekszámú településeken "a zsidók csak a község vagy város meghatározott részeiben, utcáiban lakhatnak."⁶⁰ A meghatározott városrészekbe tömörítés érdekében a keresztény személyeket átköltözésre kötelezhették. A zsidók vagyontárgyaikat korlátozott mértékben magukkal vihették, a visszahagyott ingóságokat a megüresedett lakás egy helyiségében kellett összegyűjteni. A kijelölt lakóhelyekre költözés időpontja a megye egész területén 1944. május 22. reggel 5 óra volt, és ettől számított 8 napon belül be is kellett fejezni.⁶¹

A nagykőrösi gettó helyével kapcsolatban eredetileg két változat jött szóba. Először annak a lehetősége merült fel, hogy az izraelita családok a mellékutcákban lévő zsidó házakba költözzenek össze úgy, hogy minden család 1-1 szobát vehessen igénybe. Erre vonatkozóan egy beosztás is készült, melyet elvetettek, mert így a város külső részein élő földműveseket kellett volna a belvárosi zsidó polgárházakba költöztetni. Ezt azonban nem lehetett megtenni, mert ezeknek az embereknek megélhetési forrásukat jelentette a lakhelyük (föld, ló, istálló stb.).

A másik elképzelés szerint a város olyan részén kellett volna kialakítani a gettót, ahol több nagy zsidó ház sorakozik, egymáshoz közel. A probléma ezzel az elgondolással az volt, hogy nehezen lehetett kijelölni olyan összefüggő házcsoportot, amely jól elkülöníthető lett volna a keresztények lakta részektől.

A megoldás érdekében egy miniszteri biztos szállt ki a városba, és feltérképezte a lehetőségeket, minekután az utóbbi javaslatot fogadták el, és hozzákezdtek a tervek megvalósításához. A helyi hatóság jórészt összefüggő tömböt alkotó 14 házat jelölt ki a zsidóság lakhelyéül a Rákóczi, a Patay és a Szász Károly utcák által határolt területen.

A gettót a következő házak alkották⁶²:

	Házszám	Háztulajdonos
1	Patay u. 8.	Dr. Fenyves Pál
2	Patay u. 10.	Perényi Gyula
3	Patay u. 10/a	Benedek György
4	Patay u. 10/c	Andrási örökösök
5	Patay u. 12.	Kalmár Lajos
6	Patay u. 13.	Kertész Elemér
7	Patay u. 16.	Rózsa-féle ház
8	Szász Károly u. 5.	Fehér Samu
9	Rákóczi u. 13.	Benedek György
10	Rákóczi u. 15.	Steiner Gyula
11	Rákóczi u. 20.	Steiner Gyula
12	Rákóczi u. 24.	Schiffer Adolf
13	Rákóczi u. 32.	Herzmann Dezső

Ezen kívül a gettóhoz tartozott a zsinagóga melletti zsidó iskola is.

Május utolsó napjaiban - a heves tiltakozások hatására - felmerült a gettó helyváltoztatásának gondolata, mondván, hogy sok keresztény házat nem lehetett megfelelően elkülöníteni, ezen kívül a református egyháztanács is sérelmezte, hogy a zsidó gettó az egyház legnagyobb iskolatelepe mellett létesülne. A téglagyár 50 m hosszú, 6-8 m széles szárítóraktárai jöttek szóba új lehetőségként, de végül maradt a városközponti megoldás.

Így a mintegy 450 főnyi zsidóság a 14 ház 42 szobáját vette igénybe május végén. Egy házban átlag 30-60, egy szobában kb. 10 személy zsúfolódott. A gettó házainak ingósága a zsidó templomba került. A városrészt rendőri felügyelet alá helyezték, a házakra táblákat függesztettek ki a következő felirattal: "Zsidók lakhelyéül kijelölt épület. Hatósági engedély nélkül idegeneknek belépni tilos."

A nagykőrösi zsidók alig két hetet töltöttek ideiglenes szálláshelyükön. Június 16-án és 17-én a többszáz ártatlan ember hosszú útra indult.⁶³ E két napon a kecskeméti bevagonírozási központba szállították őket vonattal, ahol 5413 zsidót tömörítettek össze. Ebben a külvárosi, üzemen kívüli gyárban a nagykőrösieken kívül kecskeméti, abonyi, ceglédi, jászkarajenői, kiskunfélegyházi, soltvadkerti és törteli zsidók is tartózkodtak.

A kecskeméti központból két transzporttal deportálták őket, amelyek június 27-én, illetve 29-én hagyták el a várost.⁶⁴ A zsúfolásig tömött marhavagonok legközelebb csak Auschwitzban álltak meg...

Tartalom Következő