Nagykőrös művelődési helyzetképe

a két világháború között

D. Polgári iskolák

A polgári leányiskola 1877 őszén nyílt meg, eleinte két osztályos volt a képzés. 1905-ben a város áldozatkészségének köszönhetően egyemeletes, szép új épületbe költözött az akkor már 4 osztályos intézet. Az első világháború idején hadikórház működött a falai között. Csak 1920. áprilisában térhettek vissza saját otthonukba, a Mentovich utcai iskolába. A leánypolgári fenntartója a város volt. A szakmai felügyeletet a Szegedi Kerület Polgári Iskoláinak Királyi Főigazgatósága gyakorolta. 1923-ig Szurmó Ambrus, 1923-24 között Tóth Erzsébet, 1924-26 között Osváth Ferencné, 1926-tól pedig 29 éven keresztül Székely Karola volt az iskola igazgatója. 1924-ben Lorántffy Zsuzsanna nevét vették fel. A korszak elején 5 rendes tanár, 3 óraadó és 4 hitoktató végezte az oktató-nevelő tevékenységet. A pedagógusok munkáját a városi iskolaszék segítette, ellenőrizte. Az iskolaszék határozata szerint a kifogástalan magaviseletű és jó tanuló szegény lányok közül évente ketten teljes, öten pedig fél tandíjmentességben részesültek. Az iskola szertárainak felszerelése viszonylag gazdag volt, a könyvtárak állománya viszont 1926-ban minimális, a tanári 36 kötet, az ifjúsági mindössze 28 kötet volt. A segédkönyvtár 64 kötetből állt. 150 tanuló tanult az iskolában. A leánypolgárit sok alapítvány támogatta. A legtehetségesebb tanulók az Arany Önképzőkörben és a Törekvés Sportkörben tevékenykedtek. Rendszeresen szerveztek nyelvtanfolyamokat is, franciául tanították az érdeklődőket. 17 féle újság és folyóirat járt rendszeresen az iskolába, ezek közül sokat a tanulók is olvashattak. Az 1933-34. tanévre az iskolai szertárak és különösen a könyvtárak szépen gyarapodtak. A tanári könyvtár  1 256, az ifjúsági 791 kötetből állt. A növendékek száma 131 volt. 1937-től zeneoktatásra is lehetőség nyílt a polgári leányiskolában. A városi zeneiskola igazgatója, Járai Józsefné zongorára tanította az érdeklődőket. Az iskolában jó színvonalú oktatás folyt, a tovább tanulni kívánók jó eséllyel indulhattak a felvételi vizsgákon. Az 1942-43-as tanévben már 155 nyilvános és 35 magántanulója volt a polgárinak. A zenetanfolyamon 8-an, a gyorsíró tanfolyamon 33-an vettek részt, sokan tanultak németül és franciául. A tanári könyvtár 1 760, az ifjúsági 696 kötetre gyarapodott. A gazdag szertárak és az oktatófilmek rendszeres vetítése biztosította a megfelelő szemléltetést. 1935-től működött a Soli Deo Gloria kiskollégium, mely az erkölcsi, a hazafias és a hitbeli nevelést segítette. 1942. október 5-től 1943. július 17-ig az iskolában katonaságot szállásoltak el, majd kórháznak rendezték be. A rendes tanítás a háború alatt már nem tudott igazán folytatódni.

A polgári fiúiskola: A város tanácsa az állandó választmány és az egyesített bizottság 1926-ban javaslatot tett a polgári fiúiskola megalapítására. A város a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumot kérte meg az iskola létesítésére, helyi támogatást nem tudtak biztosítani. 1928. szeptember 1-jén meg is nyílt a fiúpolgári. Az igazgató Olasz Imre gimnáziumi tanár volt 1932-ig, majd vitéz Torma Gábort nevezték ki. a négyosztályos iskolának az 1931-32-es tanévben már 101 tanulója volt. Az első évben egy tanára volt az iskolának és 3 óraadója. Mire a 4. osztály beindult, 4 kinevezett tanár és 4 óraadó tanított. A tanintézet az Arany János Gimnáziumban, vele közös épületben kapott helyet. 1931-től internátusa is volt, a diákok a tanítóképző internátusának lakói voltak. A pedagógusok használhatták a gimnázium könyvtárát és a szertárakat. Az iskolának semminemű vagyona nem volt, a Franklin Társulat és az Athenaeum Kiadó ajándékának felhasználása tette lehetővé a minimális tankönyvsegélyezést. A város nehéz anyagi helyzetére hivatkozva fizetés-kiegészítő államsegélyt kért a minisztériumtól, 1935. szeptemberétől megkapták az első, 1936. szeptemberétől pedig a második tanári fizetésre is. Így továbbra is zavartalanul működhetett az iskola. 1936. október 27-től megkapták a harmadik segélyt is. 1939-ben a Majthényi iskola épületébe költöztek, mert a gimnázium nem tudott tovább helyet adni a polgáristáknak Ez évtől megkezdték a szertárak és a könyvtárak kialakítását, gyarapítását. Az 1941-42-es tanévre az iskola tanulólétszáma már 135 volt. Ekkorra már voltak szertáraik és 1 000 kötetes könyvtáruk is jól segítette az oktatást. 5 tanár, 3 óraadó és 2 hitoktató tanított.

E. A Református Arany János Gimnázium

A nagy múltú iskola két világháború közötti időszakának történetét nem lehet összefoglalni az előzmények ismertetése nélkül. Nem lehet pontosan megállapítani az alapítás évét, de valamikor a XVI. század második felében történhetett. 1630-tól a tanárok névsora csaknem hiánytalanul fennmaradt, sőt 1632-től a tanulók beírási anyakönyvei is megtalálhatók voltak. Az iskola első rendszeres tanterve 1792-ben készült. 1837-től a gimnáziumban kialakult a 7 osztályos képzés. Az egyházkerületi főhatóság 1837-ben a filozófia mellett még a pedagógiai és a gazdasági tudományok tanítását is elrendelte és ez a szervezet megmaradt az önkényuralomig, amikor az Organisations Entwurf rendelkezése szerint az iskola 8 osztályú lett. Érettségi vizsgát 1854 óta tehettek a diákok. A gimnázium nevezetesebb rektorai és tanárai a következők voltak: Veresmarti Mihály, Losonczy István, Nánási Fodor Gerzson, Szigeti Warga János, Galgóczy Károly, Mentovich Ferenc, Szász Károly, Arany János, Szilágyi Sándor, Losonczy László, Salamon Ferenc, Szabó Károly, Ballagi Károly, Király Pál, Öreg János, Ádám Gerzson, Dóczi Imre. 1901-ben új, az oktatás követelményeinek megfelelő épületet emeltek a gimnázium számára. (A régi épület rendbe hozva és átalakítva a református tanítóképzőé lett.) Az első világháborút követő román megszállás idején a katonák megszállták az épületet és nagy pusztítást végeztek a bútorokban és a szertárakban. A pusztítás és a nehéz anyagi körülmények miatt a gimnázium lehetetlen körülmények között kezdte újra működését. A református egyház fennhatósága alá tartozott, fenntartása az egyház költsége volt. A kiadások azonban akkorák voltak, hogy minden növendékre 1 000 korona költség esett. Ennek jórészét államsegély fedezte, és a város is rendszeresen pénzügyi támogatásban részesítette az iskolát. Mivel az állam jelentősen hozzájárult a gimnázium fenntartásához, a tanítás természetesen állami tanmenet szerint folyt. Az iskola igazgatója Dr. Kovács Lajos volt egészen 1933-ig. Az 1921-22-es tanévben 296 diák tanult, a tanári kar 17 rendes, 2 helyettes tanárból és 2 óraadóból állt. Gazdag könyvtár állt a pedagógusok rendelkezésére. 1924-ben a reálgimnáziumok létrejöttekor felmerült a kérdés, humán vagy reálgimnázium legyen-e a kőrösi iskola? Az iskolatanács és a tanári kar a humán utat választotta, az 1924-25-ös évtől mint humán gimnázium működtek tovább. 1925-ben a gimnázium és a tanítóképző nagy feladatot kapott. Itt rendezték meg június 2-3-án az Országos Református Tanáregyesület folyó évi közgyűlését. Vendégül látták az ország 17 fiú és 3 leánygimnáziumának, valamint 2 tanító- és 3 tanítónőképző intézetének tanárait. A vendégeknek ünnepi műsort mutattak be a diákok. 1927-ben 339 növendéke volt az iskolának ezek között 30 volt a leánytanulók száma. A tanári kar az igazgatón kívül 16 tanárból és óraadóból állt. A rendes tárgyakon kívül német társalgást, gyorsírást is tanítottak. A gyorsírás tanítását az igazgatóság a IV. osztálytól kötelezővé tette. Az 1928-29-es tanévben 275 tanuló járt az iskola falai közé, 16 lány is volt közöttük. A diákok a 2 805 kötetes ifjúsági könyvtárból válogathatták olvasmányaikat, mely az év folyamán 93 kötettel gyarapodott. 28 féle újság és folyóirat, közöttük az Akadémia folyóiratai is emelték a könyvtárak színvonalát. A tanári könyvgyűjtemény közel 20 000 kötetes volt, őriztek itt értékes Arany, Petőfi, Vörömarty, Tompa, Jókai és Bessenyei kéziratokat is. Ekkor az állomány még többségében rendezetlen volt, Szalay László tanár több éven át katalogizálta a könyveket. Évente 400 P volt gyarapításra, ehhez Nagykőrös városa évi 240 P-vel járult hozzá. A gimnázium sok apróbb-nagyobb alapítvánnyal rendelkezett. A város polgárai rendszeresen adományokkal járultak hozzá a fenntartási költségek fedezéséhez. Így minden évben sok segélyt és jutalmat osztottak ki a tanárok a diákság között. Az 1928-29-es tanévben 16 285 P-t tett ki ez az összeg. "A nagykőrösi ősrégi gimnázium tanuló létszáma a háborús évek óta az azelőtti 300-320-as számról az idén már 260 körüli létszámra apadt s ez a létszám is csak a leánynövendékek tömeges felvételével volt elérhető... Az Arany János Gimnázium számára - mint ismeretes - fejedelmi internátusi alapítványt létesített boldog emlékű V. Faragó András, aki közel 900 hold kitűnő birtokát és az intézet melletti kúriát hagyományozta internátusi célokra... A parancsoló szükséget az egyház úgy oldja meg, hogy egyelőre bérelt házban 40 ágyas internátust nyit meg ősszel. Említésre méltó, hogy a nehéz helyzetben lévő egyház helyett a bútorberendezést a választmány lelkes határozata szerint valószínűleg a Diákszövetség fogja adni az Alma Maternek." 1931. szeptember 5-én felavatták a tanítóképző internátusának új épületét. A bentlakó diákok túlnyomó többsége a tanítóképző diákjaiból tevődött össze, de a gimnázium, sőt a fiúpolgári növendékei is itt nyertek elhelyezést. Az internátus bemutatására a tanítóképző történeténél térek ki. Az 1932-33-as tanévben a 282 tanulóból 62 vidéki volt. Lassan gyarapodtak az iskola könyvtárai, mert a könyvbeszerzésre fordítható összeg, az évi 400 P jobbára a folyóirat-rendeléseknél került felhasználásra. A gyarapodás nagy része ajándékozás útján történt, így viszont sok felesleges könyv került az állományba. A tanári könyvtár 1933-ban 20 132,, az ifjúsági 3 038 kötetből állt. Az ifjúsági könyvtárat a diákoktól szedett beiratkozási díjból gyarapították. A kultuszminiszter 1933. végén rendeletileg felemelte az állami gimnáziumok, valamint a kereskedelmi és polgári iskolák tandíját. A rendelet célja az volt, hogy lehetőleg csökkenjen a főiskolára irányulók száma, és csökkenjen a szegény, de tehetséges diákok aránya. Göde Lajos, a város református lelkésze nem értett egyet az új rendelettel, így a városban nem emelték a tandíj összegét. Az 1932-33-as tanévben mozgóképvetítőt és diapozitív vetítőt vásároltak az iskolának, gyakran kölcsönöztek oktatófilmeket, az órákon ezekkel és diapozitívekkel is szemléltettek. A Nagykőrösi Híradó 1933. IX. 24-én a következő hírről tudósította olvasóit: "Az összes magyar középiskolák között elsőnek a nagykőrösi Arany János Gimnázium szerzett be modern mozgóképvetítőt. A Kodak gyárral elkészítette az első nagykőrösi oktatófilmeket. Dr. Törös László két forgatókönyvet készített, ezek is hamarosan elkészülnek: Nagykőrös Arany János városa és a Nagykőrös az uborka, saláta, gyümölcs hazája és a magyar szorgalom mintaképe. A tanárok javasolják, hogy minden iskola készíttessen hasonló filmeket és ezeket cserélgessék egymás között. Így létrejöhet az országos oktatófilmanyag-raktár." Az énekórákon az iskolai gramofon és a lemezgyűjtemény segítségével alaposabban megismerkedhettek a diákok a klasszikus zenével. Egyre többen bekapcsolódtak az angol tanfolyam munkájába. A lányok módosított tanterv szerint tanultak, a kézimunka és a háztartástan is a tantárgyaik közé tartozott. Az 1933-34-es tanévben Dr. Kovács Lajos igazgató nyugalomba vonult, utódja Bánóczky Endre lett. Az 1934-35-ös tanévre végre elkészült a könyvtár rendszerezése. Betűrendes és szakkatalógus készült az akkor már 30 770 kötetes állományról. Az ifjúsági könyvtár lassan gyarapodott, 3 077 kötetből állt mindössze. Az iskolának ebben az évben 303 tanulója volt, 208 helyi, 49 megyei, a többiek a szomszédos megyékből jöttek. A kultuszminiszter 1936. évi reformja szerint a fiúk és a lányok nem járhattak ugyanabba a gimnáziumba. A következő tanévben már nem vehetnek fel lánytanulókat az első osztályba. Ez a rendelet érzékenyen érintette a kőrösi lányokat, mert nagy volt az érdeklődés a gimnázium iránt, az 1935-36-os tanévben 71 lánytanulója volt az iskolának. Magán úton továbbra is engedélyezték a tanulásukat. 1937. telén a gimnázium 15 diák számára csodálatos tanulmányi kirándulásokat szervezett. 10 napos olaszországi útra mentek, megnézték Velencét, Firenze, Róma és Nápoly műkincseit. Nem ez volt az első külföldi út, az előző években a Tátrába kirándultak. Természetesen a tanulmányi kirándulások többsége Magyarországon belül zajlott le. A háborús években fokozódott a szegény diákok támogatása, a jótékonysági tevékenység. Milotay István is úgy próbálta növelni népszerűségét választókörzetében, hogy havi 25 P-vel támogatott egy tehetséges tanyasi diákot. 1941-ben 4 tandíjmentes tanyai diák volt a gimnáziumban, 1942-ben pedig 14 tanyai és falusi fiút küldtek tehetségvizsgálatra. Az 1943-44-es tanévben 330 tanuló járt a gimnáziumba, 27-en érettségiztek. 21 211,05 P segélyt és jutalmat osztottak ki a diákok között. A tanári kar 22 rendes és 7 óraadó tanárból állt. A könyvtárak állománya szépen gyarapodott, a tanároké 34 608, az ifjúságé 2 722 kötetből állt. 35 féle folyóirat járt rendszeresen az intézetbe. A szertárak gazdagon felszereltek voltak. A jó színvonalon működő gimnáziumban az ifjúság öntevékeny munkája is jelentős volt. Az Önképzőkör kéthetenként tartotta összejöveteleit. 1939-40-től újjáalakult az első világháború előtt működött iskolai zenekar. A felszerelést, a hangszereket a város lakói adták össze. A gimnáziumban 1932-33-tól Gyorsírókör is működött. 1934. decemberében vendégül látták a Magyar Gyorsírók Országos Szövetségének vezetőit, és több neves gyorsírót. Az énekkart még a századforduló idején alapították, igazi fénykorát azonban a 20-as évektől élte, amikor Márton Barna vezetésével működött. 1934-35-ben 94 tagja volt a vegyes karnak, többször szerepeltek a rádióban is, legnevezetesebb fellépésükre, önálló hangversenyükre 1940. március 16-án került sor. A kórus Bartók Béla, Kodály Zoltán, Ádám Jenő és Bárdos Lajos dalait énekelte. A háború alatt is tovább működtek, 1943-ban a hadiárvák karácsonyi ünnepét tették kedvesebbé. Az 1921-22-es évben megalakult az iskola cserkészcsapata, mely Arany János nevét vette fel és élénk tevékenységet folytatott, minden nyáron az ország valamelyik szép részén táboroztak, sőt külföldre is többször eljutottak. Az 1933-34-es tanévtől sakk-kör is működött az iskolában. 1935-től Aranykoszorú címmel lapot indítottak a diákok. A jó színvonalú oktatásnak és a diákok öntevékeny munkájának a második világháború vetett véget, az 1944-45-ös tanévben egy heti oktatás után megszűnt a tanítás és csak 1945. január 2-án kezdődhetett újra. 1944. november 2-ig német, majd azt követően orosz hadikórház működött az épületben. A könyvtár fele, a szertárak szinte teljesen elpusztultak, a berendezés tönkrement.

F. A tanítóképző története

A tanítóképző intézet megalakítása 1838-39-ben Szigeti Warga János nevéhez fűződik. Az intézmény fejlődésének három szakasza különíthető el. Az első szakasz 1833-39-ig, a második 1839-1855-ig, a harmadik 1855-től tartott. Az első korszakban még nem igazán élt az iskola, akkor Warga a leendő tanárokat oktatta. 1839-ben nyílt meg az intézet, ekkor még mint a gimnázium tagozata. 1855-ben vált önálló iskolává, ekkortól felgyorsult a fejlődése. 1860-tól 3 évfolyamos volt a képzés. 1871-ben már gyakorló iskolája is volt, a gazdászat tanítását gyakorlókert segítette. 1885-ben megnyitották a 4. osztályt. Tanulmányi kérdésekben a képzőben az állami irányítás érvényesült. 1901-ben az intézet megkapta a gimnázium felújított épületét. Századunk első évtizedeiben az iskola egyre súlyosabb anyagi nehézségekkel küszködött. Az első világháború éveit nagyon megsínylette az intézet. A tanárok és a diákok egyharmada a harctéren volt. A Tanácsköztársaság idején államosították, a bukás után román megszállás alá került. A tanítóképző intézetet a Dunamelléki Református egyházkerület és a nagykőrösi református egyház tartotta fenn. Hatóságai az igazgatótanács, a nagykőrösi református egyháztanács és a dunamelléki egyházkerületi közgyűlés voltak. A tanárok fizetéséhez az állam segélyek formájában járult hozzá. Az iskolát a két világháború közötti időszakban Váczy Ferenc igazgatta. Az 1920-as években az intézet komoly fejlődésnek indult, ez megmutatkozott a tanulók létszámának az emelkedésében is. 1921-22-ben 58 volt a tanulók létszáma, 1931-32-ben már 188-an, néhány év múlva pedig több mint 200-an tanultak az iskolában. A 20-as években 9 rendes tanár és 4 óraadó tanított. A gyakorló iskola két tanítót alkalmazott. A dunamelléki református egyházkerület részéről a felügyeletet Dr. Imre Sándor, a kor kiváló pedagógusa végezte, aki nagy hatással volt az intézet fejlődésére. Az 1924-25-ös évtől új tanterv lépett életbe, bevezették az öt évfolyamú tanítóképzőt. Új tanszékeket szerveztek, pedagógia - magyar és történelem - földrajz tanszékeket. Az első világháborút követő években emelkedett a vidéki tanulók száma. Az 1913-ban létesített ideiglenes internátus nem elégítette ki a szükségleteket. Az iskolafenntartó református egyház anyagi viszonyai nem tették lehetővé egy megfelelő új internátus építését, ezért újabb és újabb épületeket béreltek a városban. Az 1929-30-as tanévben négy különböző helyen 134 tanuló nyert elhelyezést. Az 1931-32-es tanévtől az iskolának egységes internátusa volt. Az egyház megvásárolta a Molnár-féle malom épületét és 1931-ben, szeptember 15-én az átalakítások után már be is költöztek a diákok. Együtt nyertek elhelyezést a tanítóképzősök, gimnazisták és a polgári fiúiskolások. Az internátus kialakítására a református egyház 95 000 P-t, a város 20 000 P-t áldozott. Az internátus 8 hálóteremből, 2 dolgozóteremből, 1 ebédlőből, konyhából, kamrákból, pincéből, mosdókból, fürdőkből, 2 betegszobából, igazgatói irodából és 3 felügyelői tanári szobából állt. "Az internátus megnyitásakor az 1931-32. iskolai évben havi 54 P volt a teljes díj (lakás és étkezés), az 1934-35. iskolai évben ezt az összeget 10 P-vel leszállították: 44 P lett havonta a teljes díj és 32 P-t fizettek havonta azok a tanulók, akik internátusi segélyt kaptak a tápintézeti segélyezés pénztárából és különféle rendezvények és alapítványok jövedelméből. S az internátus tanulói kb. fele arányban minden évben részesültek segélyben." Az intézet oktató tevékenységét felkészült tanári kar végezte, munkájukat gazdag szertárak és könyvtárak segítették. Az 1928-29-es tanévben a tanári könyvtár 7 969 kötetből, az ifjúsági 589 kötetből állt. Az előbbi évi 150 - 200, míg az utóbbi 15-30 kötettel gyarapodott. Az 1931-32-es tanévben már a tanári könyvtár állománya 8 331 kötetre, az ifjúsági könyvtáré pedig 789 kötetre emelkedett. Az osztálykönyvtárak összesen 564 kötetből álltak. Könyvkötésre is jutott pénz a nehéz időkben is, 134 P-t fordítottak arra a célra. Az 1934-35-ös iskolai évben lelkésztanítóképző tanfolyam kezdődött az intézetben, mely 8 iskolai éven keresztül működött. Az első lelkészképző vizsgát sikeresen letett teológusoknak kötelezővé tették az egy éves tanítói tanfolyam elvégzését. Két új tanárt alkalmaztak a tanfolyam megindulásakor. A tanfolyamzáró tanítóképesítő vizsgát minden alkalommal orgonista kántorképző vizsga követte. Ez nem volt kötelező, ezért a 8 év során mindössze hárman tették le, tanítói oklevelet összesen 120 segédlelkész szerzett. Jelentős teljesítmény volt a lelkésztanítóképző tanfolyam megszervezése Nagykőrösön, ezen a tanfolyamon kívül egyedül Pápán sikerült hasonlót létrehozni, a sárospataki próbálkozás kudarccal végződött. Az 1923-24-es tanévtől 5 éves képzés folyt az 1938. évi XIII. és XIV. tc. alapján azonban átalakult az intézet. Négy évfolyamú gyakorlati középiskolát, líceumot szerveztek. Ebbe a középiskolába az volt felvehető, aki a 8 osztályos gimnázium négy alsó osztályát elvégezte és nem töltötte még be a 17. évét. A líceum négy osztályának elvégzése után a tanulók érettségi vizsgát tehettek. Ez a bizonyítvány képesített arra, hogy az 1938. évi XIV. tc. alapján létesített tanítóképző akadémián folytathassák tanulmányaikat a diákok. A rendeletet a második világháború kitörése miatt nem sikerült végrehajtani, az 1941-42. iskolai évben a líceum 4 osztálya nem nyílt meg, hanem a 3. osztályt végzett tanulók az 1941. év szeptemberében a tanítóképző intézet 4. osztályába léptek és a 4., 5. osztályt mint tanítóképzősök végezték az ötévfolyamú tanítóképző tanterve szerint. A gyakorló iskola a város legjobban felszerelt elemi iskolája volt. Két tanítóval működött, a képzősök harmadévtől rendszeresen jártak hospitálni. Évente 70-80 gyereket oktattak 3 osztályban. Saját, de minimális állományú könyvtárral (1942-ben 78 kötet) rendelkeztek, volt egy 236 kötetes ifjúsági segédkönyvtáruk, melynek segítségével a legszegényebb gyerekek megmenekültek a tankönyvvásárlás kiadásaitól. Az intézet énekkara, melyet Márton Barna vezetett, színvonalas együttes volt. 1939. márc. 31-én a rádió is közvetítette az Éneklő Ifjúság hangversenysorozatában 40 perces műsorukat. A közvetítést követően a kultuszminiszter üdvözlő táviratot küldött a kórusnak. Az énekkar rendszeresen közreműködött a temetéseken, szép summát keresve így a rászoruló növendékek számára. Az intézet fennállásának 100 éves évfordulóján, 1939. szeptember 17-18-án ünnepségsorozattal emlékeztek meg az alapításról. Ez alkalomra Kodály Zoltán kórusművet írt melynek címlapján az állt: "A Nagykőrösi Református Tanítóképző Intézet fennállásának 100. évfordulójára - Semmit ne bánkódjál... Szkhárosi Horváth András éneke. Egykorú dallam szerint karra írta Kodály Zoltán." A jubileumi ünnepségen Kodály Zoltán maga vezényelte az énekkart. 1940. november 16-án is jeles vendége volt a tanítóképzőnek. Móricz Zsigmond kötetlen beszélgetés formájában találkozott a tanulóifjúsággal. 1941-ben az intézet a cseh megszállás alá került területről menekült tanítónők átképzését végezte. Az egy hetes tanfolyamon 70-en vettek részt, ezután magyarországi iskolákban is elhelyezkedhettek. A második világháború alatt súlyos nehézségek merültek fel. Az 1943-44-es tanévben november 2-án kezdték a tanítást és 1944. március 31-én már be is fejezték. Az 5. éves tanítóképzősök tanítói gyakorlatra mentek, erre azért volt szükség, mert a behívások miatt nagyon sok iskola maradt tanító nélkül. 1944. nyarán német katonai kórház számára igénybe vették az internátust, valamint a gimnázium épületét is. Ezért az 1944-45. iskola év megkezdésekor csak a tanítóképző épülete állt rendelkezésre. A közeledő front miatt azonban ott is szünetelt az oktatás, és csak jóval a felszabadulás után kezdődött újra. Az intézet két világháború közötti korszakát a színvonalas tevékenység jellemezte. A diákok önképzőköre, sportköre is jó eredményeiről volt nevezetes. Öntevékenységük legkiemelkedőbb eredménye a Nagykőrösi prepák lapja volt. 1934. októberétől 1939. szeptemberéig jelent meg öthetenként. Hírek rovata az iskola eseményeit, vagy olyan híreket közölt, amelyek érintették a tanulóifjúságot. Terjedelmének legnagyobb részét a diákok novellái, versei alkották. Szerkesztői üzenetek és rejtvények tették színesebbé. A lapot azért indították, hogy segítségével kellő összeget előteremtve rádiót vásárolhassanak az intézetnek. Ezt a feladatot azonban jóval túlnőtte a folyóirat. A lap szerkesztői: Aradi Tivadar, Molnár Gábor, Péczeli Nagy Lajos, Rápolthy Viktor, Gócz Imre voltak. Az 1936. II. évfolyam 6. számával a lap új címmel jelent meg, ez a Jövő útja volt. Azért változott meg a cím, mert a prepa szó nem magyar eredetű, és mert kellemetlen íz tapadt a szóhoz. 1937-től Sport rovatot is indítottak. 1937. novemberétől közösen jelentették meg a kecskeméti tanítóképző intézettel. Ekkortól tartalmában is változás állt be, kibővült pedagógia témájú tanulmányokkal. A háború éveiben a folyóirat megszűnt.


Tartalom Következő