A.

Nagykőrös művelődési helyzetképe

a két világháború között

3. Az oktatás története

A tanügyigazgatás felsőfokú szervei az országos kerületenként felállított tankerületi főigazgatóságok voltak, ezeknek alárendeltjei a tanfelügyelőségek. Az alsó fokú igazgatás a községi, vagy az egyházi iskolaszékek hatáskörébe tartozott, aszerint, hogy községi, vagy egyházi, illetve állami iskoláról volt szó. Nagykőrös városa a szegedi tankerülethez tartozott.

Az 1935. 6. tc. végrehajtása során decentralizálódott az oktatásügy állami ellenőrzése. A törvény életbe lépésétől a tankerületi igazgatóságok hatásköre átfogta a tanügyigazgatás minden ágát.

Az oktató tevékenységet a Városi Iskolaszék irányította, mely az 1876. évi XXVIII. tc., a 44246/1902. V. K. M. sz. rendelet 1. és 2. §-a, valamint a 151 686/1921. V. K. M. rendelet szellemében végezte munkáját.

A. Az óvodák

Nagykőrösön régi hagyománya volt az óvodáknak. A XIX. sz. utolsó évtizedére nyúlik vissza tevékenységük. Az 1929-es évben már 5 óvoda működött, a központi, a bokrosi, az alszegi, a Kalocsa és a felszegi óvodák. A város az állam támogatásával tartotta fenn ezeket. 1933-ban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium hozzájárult a hatodik óvoda beindításához is, de a jelentkező igényeknek így is csak kis hányadát tudták kielégíteni. A 750 3-6 éves gyerek közül 255-en mentek óvodába.

Óvodai létszám

Óvoda	beírt	ebből jár
alszegi	85	40
bokrosi	80	50
felszegi	96	50
Kalocsa	130	65
központi	60	50

A beírt gyerekek a szegénység, a ruhátlanság miatt jártak olyan kevesen.

1941-től két óvoda mellett napközi otthon is nyílt. 56 gyerek vette igénybe napi 10 fillérért az étkezési lehetőséget. A háborús években, amikor az asszonyokra hárultak a családfenntartási gondok, nagyon megnőtt az óvodák fontossága. A gyermekek testi és szellemi ellátottsága a legnehezebb években is jó volt.

B. Az elemi iskolák

A városban és a hozzá tartozó külterületeken az elemi oktatás zömmel felekezeti iskolákban folyt. A tanítás költségeinek nagy részét az egyházak fedezték. Az 1922-23-as tanévben a református egyház 23 népiskolát tartott fenn, a katolikus egyház 7 tanteremben 8 tanerőt foglalkoztatott, s volt egy izraelita felekezeti iskola is. Az egyházak rendszeres támogatásért folyamodtak a városhoz: a hozzájárulás kérdése indokolt volt, hiszen mentesítették a népiskolák fenntartásának kötelezettsége alól.

1923-ban a város a református felekezeti iskoláknak 757 288 korona, a katolikus iskolának 209 784 korona, az izraelita iskolának pedig 56 285 korona segélyt nyújtott.

Az első világháború után a belterületi iskolaépületek és a tantermek száma csak kis mértékben változott, csupán a teljesen használhatatlanok helyett építették újat, és a legrosszabb állapotban lévőkön végezték el a legminimálisabb renoválási munkákat. Optimális helyzetben csak a tanítóképző gyakorlóiskolájának tanárai oktattak, erre az iskolára azonban majd a tanítóképző történeténél térek ki részletesebben.

A tanyai iskolák esetében jelentős volt a fejlődés. A korszak elején 11 iskola működött. 1924-ben a városi Állandó Választmány a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól még nyolc iskolát kért, cserében átadná a város a már meglévő 11-et. Így az állam tartaná el mind a 19 iskolát. Végül a nagykőrösi Királyi Tanfelügyelőség úgy döntött, hogy az iskolaügy érdeke az egységes vezetés és szervezés, ezért az új iskolák is községiek legyenek. A város 8 év alatt 8 új iskolát építtet, valamint kibővíti a tetétleni iskolát. Az építkezések lebonyolítását 8 évre tervezték.

A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államsegélyekkel segítette a 8 iskola felépítését, így rekord idő alatt, 1926-ra el is készültek. Valamennyi iskola egy tanteremből és tanítói lakásból állt. Egy-egy iskola 290 millió koronába került. 6 református és 3 katolikus tanítóval töltötték be az új álláshelyeket. A tanárok fizetését minisztériumi államsegélyből fedezték.

Az 1926-27-es tanévben a kibővített tetétleni iskolával együtt 19 tanyasi iskolában oktatták a gyerekeket. A községi külterületi iskolákban 1 387, a belterületiekben 339 volt a növendékek száma. A református népiskolákban 940-en, a katolikusban 340-en, az izraelitában 31-en tanultak. 587 volt a beiskolázatlan tankötelesek száma, ezek többnyire külterületiek voltak. Az elemi oktatást 50 tanító végezte, 49 tanteremben. Egy teremben átlagosan 70 gyerek tanult, de ahhoz, hogy az átlaglétszámot 40-re lehessen leszorítani még 42 tanteremre lett volna szükség. Ezek felépítése azonban elérhetetlen álom volt, a város annak is nagyon örült volna, ha a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium segítségével erdei iskolát létesíthetett volna a Pálfájában a rendkívül sok tuberkulózisban szenvedő gyerek számára, de sajnos ez csak terv maradt.

Belterületi iskolák:

Református iskolák: Patay (6 tanerős), Majthényi (4), Szalay - Faragó (3), Erzsébet (2), Középső (1), Alszegi leány (1), Gátoldali (1), I. kerületi fiú (1), Alszegi vegyes (1), Kopa (1), Cs. Kiss (1), Bokrosi (1).

Katolikus iskolák: Constatin (5 tanerős), Kántor (1)

Külterületi iskolák:

Régiek: Nyársapát, Pótharaszt, Fekete, Hangács, Felsőjárás, Alsójárás, Homolytája, Csemő, Nyilas, Tetétlen.

Újak: Tetétlen, Nyársapát, Gógány, Felső Csemő, Hantháza, Árbóz, Bánom, Csongrádi úti, Nyársapát, Szárazdűlő.

A tetétleni iskola 2, a többi 1 tanerős volt. 1927 után azokban az iskolákban, ahol a tanulók létszáma meghaladta a 60-at, állami segítő tanító is tanított.

A községi iskolák igazgatója, aki egyúttal a községi óvodák és a református elemi iskolákban működő ismétlő iskolák felügyelői tisztét is betöltötte, Hankovszky Károly tanító volt 1910-től egészen 1946-ig. Havonta egyszer ellenőrizte az iskolákat.

Az 1929-30-as tanévben, a háború óta először tankönyvsegélyben részesítették a szegény sorsúakat. Azokat a szülőket, akik nem íratták be tanköteles gyermekeiket az iskolába, megbírságolták. A beíratási díj 1 pengő volt. Ezt a képviselőház közoktatásügyi pénzügyi bizottsága állapította meg.

Az 1930-as években egyre több gondot okozott az iskolák fenntartása. A városnak nagyon kevés volt a jövedelme, évekig nem fizetett hozzájárulást az egyházak számára. 1935-ben végre sikerült megállapodásra jutniuk. A város négy év alatt törleszti le a hátralékot.

A kormány rendelettel szorgalmazta, hogy az elemi iskolákban, és főleg tanyán a gyerekeket a rendes iskolai tárgyakon kívül szemléltető és szórakoztató, oktató példákkal megtanítsák a kisállattenyésztésre, továbbá, hogy a gyerekek tanulják meg a gyümölcstermesztés és a kertészkedés csínját-bínját. Kőrösön egy iskola, az alsónyársapáti már a rendelet megjelenése előtt is e szellemben működött. Az iskolának 2 kh. gazdasági földje volt, sok-sok gyümölcsfával, szőlővel, díszcserjékkel. 50 galambot és sok nyulat gondoztak.

Az 1930-as évek elején a következőképpen alakult a beiratkozottak száma az elemi iskolákban:

Iskola	1933	1934	1935
Ref. elemi	1 281	1 247	1 286
Kat. elemi	529	488	526
Izraelita	33	24	22
Külterületi	1 480	1 387	1 366

A községi iskolák fenntartása 1938-ban 54 000 pengőbe került a városnak. Nagykőrös volt az egyetlen magyar város, ahol a külterületi oktatás lebonyolításának költségeit is helyben vállalták. Kőrösön az egy lakosra eső tanügyi kiadás 4,15 P, míg Kiskunhalason csak 1,56, Szentesen 1,49, Cegléden 2,07, Mezőtúron 2,08, Hódmezővásárhelyen 2,12 P-t fordítottak erre a célra. Sajnálatos azonban, hogy a nagyobb befektetés ellenére sem magasabb az oktatás színvonala, mint máshol.

1939-ben a Majthényi iskola 4 tantermét a polgári fiúiskola kapta meg. A gátoldali iskola használhatatlanná vált, így összesen 7 tanterem esett ki az elemi oktatásból. A református egyház új iskola építésével próbált enyhíteni a gondokon. A terv szerint a Patay utcai iskolaudvarnak a Rákóczi utca felőli részén emeletes épületet építettek volna. Ehhez 150 000 pengő államsegélyt kértek. Ez a terv a nehéz háborús években sajnos nem valósulhatott meg. Nemcsak az iskolák, de a kis diákok helyzete is egyre nehezebbé vált. Az 1939-40-es tanévben a belterületi iskolákban összesen 60 növendék kapott cipőt, 80 meleg ruhát, sokan tankönyvet. 1940-től a Zöldkereszt ebédet biztosított a leginkább rászoruló 280 gyereknek. Az 1940. évi XX. törvény előírásainak megfelelően Nagykőrösön is be kellett volna vezetni a 8 osztályos népiskolát, erre azonban csakúgy, mint szerte az egész országban, itt sem volt lehetőség. Nem tudták biztosítani a szükséges tantermeket és tanítókat. 1941-ben mindössze egy 7. osztályt tudtak indítani.

A kőrösi iskolásoknak az általánosan kötelező tankönyveken kívül a Nagykőrösi olvasókönyvből is tanultak. A könyv II. és III. elemistáknak készült, a város tanítói állították össze.

1943-tól használták az "Ezer év Pest vármegye földjén" c. olvasókönyvet is, melyet a Pest - Pilis - Solt - Kiskun vármegye Törvényhatósági Iskolánkívüli Népművelési Bizottsága jelentetett meg. A könyv szép kiállítású, gazdag, de természetesen irredenta tartalmú volt. Sok képpel díszített történelmi áttekintést adott a megye múltjáról. A tanyasi iskolákban is használták az oktató munka változatosabbá tételére.

Az 1943-44-es tanévben az iskolákban szinte lehetetlenné vált a munka. A férfi tanítók nagy része katonai szolgálatot teljesített, a sok helyettesítést már nem tudták megoldani. A Szalay-Faragó-féle iskola német katonai kórház lett az év első felétől, a többi elemi iskolában, a gimnázium, a tanítóképző és a polgári leányiskolai diákok számára is helyet kellett szorítani, mert azok épületeit is lefoglalták kórházi célokra.

A város a háborús nehézségek ellenére is áldozni próbált az oktatás és az oktatók anyagi helyzetének javítására. 1943. karácsonyára a pedagógusok egyhavi keresetüket kapták segély formájában.

Tartalom Következő