Nagykőrös művelődési helyzetképe
a két világháború között
II. A művelődés története
1. A korszak művelődéspolitikája
A Tanácsköztársaság bukása után
Klebelsberg Kúnó dolgozta ki az új kultúrpolitikai koncepciót. A kultúrfölény
elérése volt a cél, melynek világnézeti bázisa a neonacionalizmus volt, az
egész nemzet osztályok feletti nacionalista irányú kollektív nevelése.
Klebelsberg 1922-ben kiadott
rendeletével hívta életre az iskolán kívüli népművelés szervét, az
Iskolánkívüli Népművelés Országos Bizottságát.
A közoktatáspoltikában a
középosztály gyermekeinek anyagi és világnézeti támogatását és erősítését
tekintette fő feladatának. 1924-től új törvény alapján szervezték át a
középiskolai oktatást, a gimnázium és a reáliskola közé új iskolatípust
iktattak be, a reálgimnáziumot. Új egyetemeket és főiskolákat létesítettek.
1926-ban megtörtént a leány-középiskolák reformja. Ebben az évben indult a
népiskola építési program. 3 500 tantermet és 1 500 tanítói lakást építettek
fel.
Klebelsberg elképzelése szerint
új embertípusra volt szükség, ez legyen produktív. A provincializmus
megszüntetése érdekében létrehozta a Collegium Hungaricumokat.
Klebelsberg működését az
antiszemitizmus erősödésével egyre több kritika érte. A Bethlen-kormány bukása
után új vallás- és közoktatásügyi miniszter lépett a helyébe, Hóman Bálint
személyében. Kultúrpolitikájában a reakciós, soviniszta, antiszemita,
militarista koncepció érvényesült. Az arisztokrácia és a dzsentrik érdekeit
képviselte. Hóman lényegesen kisebb látókörű volt, működése visszalépést
jelentett elődjéhez képest. Visszalépett az iskolapolitikában, ezt az 1934-es
törvény is szentesített, ez előírta az egységes középiskolák létrehozását, a
természettudományok oktatása újból háttérbe került. Leszűkítette a Klebelsberg
által kialakított ösztöndíjrendszert. 1940-től az új törvény előírta a 8
osztályos elemi oktatást, ennek végrehajtására azonban nem került sor. Lassult
a népiskolák építésének üteme, 1932 és 1940 között mindössze 2 000 tantermet
építettek az országban.
A második világháború alatt
katonai szellemet árasztó és a háborús céloknak alárendelt volt a
művelődéspolitika.
2. A művelődés helyi irányítása
Dezső Kázmér polgármesterré
választásakor méltó kezekbe került a művelődés irányítása. Széleskörű programot
dolgozott ki abból a célból, hogy Nagykőrös kulturális múltjához méltó helyet
foglaljon el. Munkájában segítették, anyagilag támogatták a helyi
egyházközségek, különösen a reformátusok, akik az oktatás anyagi terheinek jó
részét átvállalták.
A város hatóságai, amelyek a
művelődés irányítását végezték: - a képviselőtestület, mely többek között
gondoskodott a községi iskolákról, óvodákról. Felügyelt a város által
fenntartott vagy segélyezett jótékony és közművelődési intézetek igazgatására.
Gondoskodott az ideiglenesen megürült községi állások helyettesítés útján való
betöltéséről. Megválasztotta a választása alá eső tisztviselőket, többek között
a községi iskolaszék tagjait is. - a tanács feladata volt az óvoda- és
tanköteles gyerekek összeíratása, az óvoda és tanügy, s általában a
közművelődés előmozdítása. - a polgármester feladatai: az iskola ügyének
előmozdítása, a művelődést irányító törvények és rendeletek betartásának
érvényesítése. 3. Az oktatás története A tanügyigazgatás felsőfokú szervei az
országos kerületenként felállított tankerületi főigazgatóságok voltak, ezeknek
alárendeltjei a tanfelügyelőségek. Az alsó fokú igazgatás a községi, vagy az
egyházi iskolaszékek hatáskörébe tartozott, aszerint, hogy községi, vagy
egyházi, illetve állami iskoláról volt szó. Nagykőrös városa a szegedi
tankerülethez tartozott. Az 1935. 6. tc. végrehajtása során decentralizálódott
az oktatásügy állami ellenőrzése. A törvény életbe lépésétől a tankerületi
igazgatóságok hatásköre átfogta a tanügyigazgatás minden ágát. Az oktató
tevékenységet a Városi Iskolaszék irányította, mely az 1876. évi XXVIII. tc., a
44246/1902. V. K. M. sz. rendelet 1. és 2. §-a, valamint a 151 686/1921. V. K.
M. rendelet szellemében végezte munkáját.