Nagykőrös művelődési helyzetképe

a két világháború között

III. Összegezés, értékelés

Végezetül megpróbálom röviden összegezni a részletes történeti áttekintés alapján a két világháború közötti időszak művelődés terén elért eredményeit.

Nagykőrös városa semmiben sem maradt el az ország hasonló adottságú kisvárosai mögött, sőt voltak a kulturális életnek olyan területei, amelyek az átlagosnál jobbnak mondhatók.

Jelentős eredmény volt az elemi oktatás terén, hogy felismerve a tanyasi lakosság ellátatlanságát, a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium országos iskolaépítési akcióját megelőzve a város önerőből kezdett hozzá a tanyasi iskolák építéséhez, nagy anyagi áldozatot vállalva ezzel. Az egyházak segítségével a belterületi elemi iskolák is elfogadható színvonalú oktatást tettek lehetővé. A közép- és felsőfokú oktatási intézményekben folyó képzés, a megyében egyedülálló Téli Gazdasági Iskola által nyújtott szakismeretek elsajátításának lehetősége széles távlatokat nyitott a nagykőrösi és a környező települések ifjúsága előtt.

A városban folyó iskolnánkívüli népművelési tevékenyég megyeszerte a legeredményesebb volt. A Népművelési Bizottság munkájának köszönhetően jelentősen emelkedett a lakosság, elsősorban a külterületen élők kulturális színvonala, csökkent az analfabéták száma.

Nagykőrösön elevenen élt az Arany-kultusz, ez pezsdítően hatott az irodalmi életre, ennek köszönhető az Arany János Társaság létrejötte és a múzeum szerveződésében is szerepe volt.

A nagy példányszámban megjelenő sajtótermékek bizonyítják, hogy a lakosság jó része érdeklődést mutatott a városban történt események iránt. Többé-kevésbé éltek az egyesületek, a vándorszínház és a mozi által nyújtott művelődési és szórakozási lehetőségekkel.

A nehéz anyagi körülmények ellenére Nagykőrös vezetői igyekeztek minél több pénzt biztosítani a kulturális tevékenység támogatására, kihasználták a hivatalos művelődéspolitika biztosította központi lehetőségeket. Dezső Kázmér polgármester, aki rendkívül művelt, igényes, európai látókörű ember volt, következetesen próbálta megvalósítani kultúrpolitikai koncepcióját, a városi értelmiség bevonásával. A két világháború közötti társadalom ideológiai kötöttségei és irányzatai azonban természetszerűleg behatárolták a lehetőségeket.

Tartalom Következő