Nagykőrös művelődési helyzetképe
7. Zene- és képzőművészet
A zenei életnek régi
hagyományai voltak Nagykőrösön. A gimnázium énekkarát 1750-ben Losonczi István
alapította. Énekeskönyvet is készített "Éneklésben tanító mester" és
"Halottas énekeskönyv" címmel.
Az első városi
énekkar 1858-ban alakult Nyizsnyai Gusztáv vezetésével. Amikor 1862-ben
eltávozott a városból, újra csak az iskolai énekkar működött. 1883. tavaszán
Szentpéteri Károly vezetésével megalakult az Iparos Dalárda. A háború alatt
rövid ideig szünetelt a működése, 1921-ben viszont újjáalakult. Az 1923. január
19-i iparosköri választmányi gyűlés vetette meg szilárdan a dalkör alapjait.
Megszavazzák azt az összeget, ami biztosította állandó működésüket. A karnagyi
teendőket Székely József látta el. Új korszak kezdődött a Dalkar életében,
amikor Andrasovszky János, a konzervgyár lelkes nyugalmazott igazgatója vette
kezébe az irányítást 1926-ban. Agitálása nyomán hamarosan 40-re emelkedett a
tagok száma, értékes műveket szereztek be, és tűztek műsorra. Komoly díjakat
nyertek. Nem is lehetett volna ünnepélyt rendezni a városban a Dalkar
közreműködése nélkül.
1935. májusában az
Iparoskör ötszáz dalost látott vendégül a környező városokból és községekből. A
nagysikerű hangversenyre a gimnázium udvarán került sor 2 000 főnyi közönség
előtt.
1924-ben folytatódott
60 év múltán a Nyizsnyai Gusztáv kezdeményezte Nagykőrösi Dalegyesület
működése. Köhler József volt a kórus főszervezője. Eleinte Litkey Péter a
tanítóképző tanára vezényelt, majd Kiss Károly, egy országos hírű karnagy lett
a vezető. A tagok fedezték a Dalegyesület mindennemű kiadásait. Az elnöki
teendőket Dr. Joó Imre látta el, haláláig jól működött a kórus, sok
elismerésben volt részük, 1939-ben összeolvadtak a Nagykőrösi Zenekedvelők
Egyesületével.
A magasabb zenei
műveltséget igénylő zenekari élet nehezen virágzott ki Nagykőrösön. 1889-ben
alakult meg a Nagykőrösi Zenekedvelők Egyesülete, az idetelepült Lierka Kázmér
ny. százados vezetése alatt 20 taggal, 40 évig sokoldalú kiszolgálói voltak a
város zenei igényeinek. A háború előtt már csak vegetált a zenekar, 1919.
augusztusában Kovács Kálmán hozta létre az új Dal- és Zeneegyesülete. 1920.
őszén a zenekar Kovács Kálmán halálát követően megszűnt és csak 1927-ben alakult
újjá Nagykőrösi Zeneegyesület néven. 1930. január 18-án tartotta a bemutató
koncertet. Nyaranta sétahangversenyeket is adott a zenekar a Cifrakertben.
1939. elején
egyesültek a Városi Dalegyesülettel. Dobay Pál lett a karnagya a 80 tagú ének-
és zenekarnak. 1939. június 24-25-én a kassai országos dalversenyen ezüst
serleget nyertek. A katonai behívások nehezítették a tevékenységüket, később a
karnagy is bevonult. 1940. január 17-én még finn - magyar hangversenyt
rendeztek, a nyár folyamán még megünnepelték a dalkar 80. éves jubileumát. Ezt
követően azonban meszűnik működni a Nagykőrösi Dal- és Zeneegyesület.
Nagykőrös a
képzőművészet terén nem jeleskedett. A korszakban a helyi képzőművészeti
törekvéseket Galántai Fekete Béla karolta fel. Az eredmények egy-egy rajztanár
buzgóságához fűződtek. Kiemelkedett a tanárok sorából Major Aladár gimnáziumi
tanár aki festett, szobrászkodott. Ő fedezte fel Biczó Antalt, aki később
Székely Bertalan és Schulet Frigyes tanítványa lett.
Rácz Lajos rajztanár
Rudnay tanítványa volt. Szépakvarelljei számos kiállításon kerültek a városi és
a szélesebb közönség elé.
Molnár Elek szobrász
és keramikus alkotói pályafutása is a két világháború közötti időszakban
kezdődött, jelentősebb alkotásai azonban már 1945. után születtek.
Nagyobb időszakonként
képzőművészeti kiállításokat is rendeztek a városban. Az egyikről így számolt
be a Nagykőrösi Híradó:
"1926. május
2-án nyílt a nagykőrösi képzőművészeti kiállítás a Városi Szálloda első emeleti
dísztermében 108 művész küldte el műveit. A kőrösi művészek közül Bakoss
Tibolt, Biczó András, Dayka Antal, Harczy István, Olasz Imre állított ki. Glatz
és Rudnay képek is voltak. 500-an jelentek meg a megnyitón"