Nagykőrösi
Híradó, 1938. május 1.
Hajmássy
Ilona első amerikai filmjének bemutatóján
tapsorkán
fogadta a világhírű kőrösi lányt
A Metro filmszínház e héten mutatta be
Hajmássy Ilonának Hollywoodban készül első amerikai filmjét, a Rosalie-t. A
pesti közönség érthető érdeklődéssel ült be a nézőtérre, hogy tanúja legyen egy
világhírnév felé rajtoló magyar színésznő bemutatkozásának. A nézőtér
zsúfolásig megtelt közönsége már a dohányzókban és a páholyok folyosóin
boncolgatta az előadás megkezdése előtt azokat az esélyeket, amelyeket ilyenkor
fel szokás sorakoztatni egy debütáló színésznő mellett és ellen. Egyöntetű volt
a vélemény, hogy olyan hangja nem lehet, mint Jeanette Mac Donaldnak, de
exteriőrével biztosan hatni fog.
Mikor aztán a vászon fehérségéből
felhördült a Metro-Goldwyn-Mayer "Ars gratia artis" félkörében a gyár
oroszlánja, a széksorok felett lélegzetet elállító csend terpeszkedett. A
félelmes pesti közönség az ítélőbírák komolyságával figyelte a pergő
filmszalagot. Az első filmkockánál, ahol felvillant a "mi Ilonánk"
szőkesége, csak az ismerősök, a barátok szíve dobbant meg a szép angolsággal beszélő
Ilona Massey színjátékán. Mert nekünk az jutott eszünkbe, ahogy utoljára láttuk
a nagykőrösi gimnázium tornatermében zsoltárok éneklése közben... az első
benyomásom az volt, hogy játék modora sokat, igen sokat fejlődött a Jozefin
császárnő óta. A hölgyeket az fogja érdekelni, hogy szép-e? Szép. Vagyis olyan,
amilyennek a Metro hatalmasságai látni akarták. Szerepe kimondottan harmadrangú
még ebben a filmjében, az első és második szereposztást Eleanor Powell és az
Orgonavirágzás óra felejthetetlen Eddy Nelson kapta. A rendezés Van Dyke
káprázatos, ízig-vérig amerikai revüje. A film témája költött szereplők
meseországában a sablonos operett kaptafa. De sok új és erőteljes humor van
benne, ami szinte szokatlan. Van aztán a nagy revüképnek egy száma, ahol kizárólag
Hajmássy Ilonáé "totál plán"-ban az egész kép. Ez a csúcspontja az ő
szereplésének ebben a filmben. Káprázatosan szép miliőben, nagy fekete estélyi
ruhában egy dalt énekel végig nagy filmdívák megszokott otthonosságával. A szám
után a filmen is, a nézőtéren is felcsattant a tapsorkán. A fagyos közönség
felolvadt. Hiába, magyar siker a Hajmássy sikere, ezt lehetett leolvasni az
arcokról a szünetben.
De nehogy az elfogultság vádjával illessen
bennünket valaki azért, - mert mi már tíz esztendővel ezelőtt is hallottuk
Hajmássy Ilonát a fényes karrierről sóhajtozni nyári szünidőben a Deák
cukrászda kis márványasztalánál Nagykőrösön - megkérdeztünk egypár érdektelen
embert a bemutatón.
Lássuk, mit mond a jegyszedő?
- Kérem, a hölgyek sóhajtoztak az éneke
alatt. Ha nő énekel a vásznon és a zsöllyében sóhajtozik a hölgyközönség, akkor
ebből a filmből siker lesz. A Hajmássy jó.
Egy úr a ruhatárban:
- Le se tagadhatná ez a Hajmássy, hogy nem
magyar. Olyan tipikus temperamentummal játszotta.
A pénztáros kisasszony:
- Van, aki már másodszor váltott jegyet.
Elsősorban nagyon jó a film és nekem még mindenki dicsérte Hajmássy Ilonát.
Az első Hajmássy film után érdeklődéssel
várjuk második filmjét, a Balalajkát, ahol már Eddy Nelsonnal a vezető
főszerepet játssza.
Koppány Zoltán