Újság,
1941. március 8.
Hajmássy
Ilona őszinte vallomása a Metrotól való távozásáról,
a személyes szabadságról és arról, hogy még nem törte be Hollywood
Hollywood,
március hó. Hollywood tévedett, amikor azt hitte, hogy a mézsárga hajú, búzakék
szemű magyar leány, Ilona Massey - Hajmássy Ilona karrierje kettétört. Arról
van szó, hogy a Metro-val váratlanul felbontotta a szerződését, majd ezután
közvetlenül Dél-Amerikába túrnéra utazott, hogy legutóbbi filmje premierjein
személyesen megjelenjen. A túrné után nem tért vissza a Metro stúdiójába.
Furcsa, de úgy van, hogy arról az okról, amiért ez a szerződésbontás történt,
többet beszélnek a film fővárosában, mint magáról a tényről. Örömmel jelentem a
pestieknek, hogy a tündérkarcsúra lefogyasztott és művészileg is rendkívül
előnyösen megváltozott szép Ilonkának karrierje nemhogy kettétörött volna,
hanem csak most indult el. Korda leszerződtette a Franz Schubert életéről
készülő Új bor című főszerepére és csak azután következik a Királyi páholy című
filmje, amelyet nagy meglepetésként már a Paramount-nál forgat.
Mi
történt a Metroval?
- Óriási
élmény számomra - mondta Hajmássy Ilona mélyzengésű és izgalmas hangján, amely
egy kicsit Marlene Dietrich, egy kicsit Greta Garbo hangszínéivel dicsekedhetik
-, bizony, óriási élmény számomra, hogy szabad lehetek és azt csinálhatok, amit
akarhatok. A Metro-nál két évig folytonosan csak várta, vártam, tanultam és
készültem. Felőrölte idegeimet ez a folytonos várakozás, bár meg kell mondanom,
Mr. Mayer nagyon jó volt hozzám. De nem tudok egy helyben ülni és várni arra,
hogy a sült galamb a szájamba repüljön. Ez érlelte meg bennem az elhatározást,
hogy döntsek. Nincs semmi viszály közöttünk, egyszerűen elváltunk, talán azért
is, mert úgy látszik, nem volt elég story Jéanelte McDonald és az én számomra.
Ketten mégsem fértünk meg egy csárdában!
Nem titok
az sem, hogy a Metro vezetősége nem nézte jó szemmel Hajmássy Ilona és egy
tehetséges fiatal hollywoodi színész Allan Curtis vonzalmát. A stúdiónak az
volt a véleménye, hogy ha ebből a barátságból házasság lenne, ez rendkívül
sokat ártana a most induló sztár karrierjének. Nyílt kérdés elé állította
Hajmássy Ilonát (mint nemrég Durbin-t is az Universal-nál) és a művésznő, mint
mondja, nem tűrte, hogy magánéletébe és boldogságába beleszóljanak.
- Még nem
törtem be egészen - mondotta - körülbelül ez történt. Egy okkal több volt, hogy
teljesen szabaddá tegyem magam. Nem bírom még Hollywood még annyira szeges
jármát!
Csengőn kacag
hozzá, láthatóan tetszik a hasonlat. Kicsit elszomorodik azonban, amikor ezeket
mondja:
-
Egyelőre nem megyek haza, valószínűleg amerikai állampolgár leszek. Többszőr
próbáltam, de most már le tudom tenni a vizsgát. Igaz, hogy egyelőre nem
jelentkezhetem, mert a magyarok számára a kvótát négy évre előre betöltötték.
Mint látogatóvízum tulajdonosa idegenként tartózkodom egyelőre Kaliforniában,
remélem nem alkalmatlan idegenként - teszi hozzá mosolyogva.
Úgy érzem
magam, mint egy gonosztevő
- Mint minden
idegentől, ujjlenyomatot vettek tőlem is. Úgy éreztem magam, mint egy
gonosztevő. Furcsa és kínos érzés volt, pedig tudom, hogy ez csak formalitás
volt. Nagyon szerettem volna, ha apám és anyám is kijön ide hozzám. Hála
Istennek van már annyi pénzem, hogy hajójegyet küldhettem volna nekik.
Izgalommal vártam válaszukat, de ők szegények, nem tudják elhagyni azt a kis
kunyhójukat, ami Nagykőrösön van és azt a kevéske földet, amely hozzátartozik.
Azt írták vissza, vajon mit csinálhatnának ők itt, mit tudnának ők Amerikának
adni?
- Nem
kell aggódni - vetettük közbe -, az öregek adtak már valami nagy dolgot
Amerikának, Ilona Massey-t és ez egyelőre elég.
Kevés
ilyen nő van Hollywoodban, mint Hajmássy. Az amerikaiak ezt mondják róla olyan
becsületes, mint a tükör. Legföljebb nem olyan brutálisan őszinte.
- Valóban
nem tudok hazudni - mondja nevetve -, mert nincs jó memóriám.
A régi
megaláztatások
Hajmássy
keveset gondol magára és talán keveset is beszéltet magáról. Nincsenek sztári
allűrjei és a magánéletében talán olyan, mint Joan Fontaine a Manderley ház
asszonyában. Ijedt, rebbenő kis teremtés, aki sehogy sem tudja elhinni, hogy
nagy karriert csinált. Hollywood hatalmas aranyainak súlyát érzi állandóan
vállain. - Sokszor ijedten ébredek álmomból - mondja - és valósággal
szívdobogást kapok, ha arra gondolok, hogy mi jogom van nekem mindehhez.
Ügyetlen, nagycsontú parasztlány vagyok, akivel megtörtént Grimm valamelyik
meséje. Viszont azt is tudom, hogy a mese a valóságban nincs és bizony akkor
nagyon elszomorodom. Sokszor kísért még most is egy gyermekkori megaláztatásom
emléke, talán ezért vagyok oly bizalmatlan az élettel szemben. Az iskolában a
tanító különállított, amikor a gyermekszereplőket kiválasztotta valamelyik
előadásra, mert nem voltam csinos. Talán ez a tanítói kegyetlenség vette el a
bátorságomat és ennek sérülését érzem. De otthon is arra tanítottak, hogy
szerénynek kell lennem, mert a gyereket csak látni szabad, de semmiesetre sem
hallani.
-
Budapesten árusítólányként kezdtem - ezt kevesen tudják -, de kidobtak a
második napon, mert egy vevőt felvilágosítottam arról, hogy nem tiszta selyem a
harisnya, amit meg akart venni. Aztán Teréz nénémmel, mint varrónő kerestem meg
a kenyeremet és havonta 60 pengőt takarítottam meg. Ebből a pénzből tanultam
később táncolni, énekelni, bár féltem az apámtól, aki hiábavalónak vélte az
egészet. Végre felvittem egészen odáig, hogy a Király Színházban a kórust
fújhattam. Igaz, hogy csak a leghátsó sorból, egyrészt, mert magas voltam,
másrészt a rendező szerint sem előnyös külsejű...
- Mi
szeretne lenni, ha nem lenne Hajmássy Ilona? - kérdeztük.
- A
nagyanyám! - válaszolta. Tizenhat gyermeke volt! - tette hozzá kicsit
mosolyogva, kicsit komolyan, de szemében látszott a békés és boldog családi
élet utáni vágy.
Így sem
beszélt még sztár Hollywoodban.
F.R.M.