Magyar Nemzet, 1940. január 10.
Lydia:
Ilona Massey
Beszélgetés
Massey (Hajmássy) Ilonával
A newyorki Radio City Music Hall-ban,
Amerika legelső filmszínházában most mutatták be a Metro legújabb filmjét: a
Balalajkát. A női főszerepet a pompás szoprán: Massey Ilona játssza. A darabnak
feltűnő sikere van.
A Duna-Tisza közéről az Újvilágba került
magyar tehetséggel ülök szemben.
Az előkelő szálloda ablakai a téli Central
Parkra néznek. Künn éles, téli szél tördeli a száradt lombokat; itt benn Massey
Ilona személye varázsol tavaszt.
Férfiakra azt szoktuk mondani: nagy ember!
Nőre nem. Ez a férfinem önzése. Vagy talán udvariassága. És talán belenyugszunk
abba, hogy megelégszünk a megközelítővel: Massey Ilona nagyszerű ember. A
közvetlensége, szerénysége, a mosolya és kacagása mögött ott élő
határozottsága, a mozdulataiban, szavaiban megnyilatkozó egyénisége sugározzzák
a tehetséget. Ahogy szemben ülünk egymással és figyel a kérdésekre, fekete
szemei már választ is adnak. Igen, igen! Ez a Balalajka Lydiája. A kacagó,
villogó fogú, szívét a hangjába és a dalait hallgató szívébe csempésző aranyszőke
szépség. Ugyanaz a Massey Ilona, akiről millió és millió amerikai veszi ma
kezébe a hírlapokat, a jegyet rendelő telefonkagylót, akiért milliónyi dollárt
költ el a legnagyobb filmvállalkozás: a Metro - csak reklámra, akinek a nevéhez
millió és millió ember teszi hozzá, fel nem becsülhető értékkel: The Hungarian. Ugyanez a Massey Ilona
most Nagykőrösről beszél. A hazájáról, a tanyájáról... "az én kis falatka
földemről..., ahol van egy kis "kuckóm", egy olyan ici-pici
csőszkunyhóm a szőlőmben... és a drága édes szüleim."
- És a magyar közönsége - teszem hozzá -,
nemrég forró tapsokkal avatta világsikerre éretté bécsi operai szereplése után.
Az előbb még gyönyörűen csiszolt angol
mondatokkal, amerikai szellemességgel csevegett: kezében tartotta, irányította
a társaság beszélgetését. Most, hogy egy kis időre ideülünk az egyik sarok
halványfényű lámpája alá, még a kacagása is magyar, amint gondolatai
hazakalandoznak a szavai. Önkénytelen a kérdésem: hogy tanulta meg ilyen
tökéletességgel ezt a nehéz nyelvet?
- Egy szavam van csak erre - mondja -,
legfeljebb háromszor is egymás mellé teszem: munka, munka, munka!
- És a sikere...?
- A sikerem, amit nem kevéssé köszönhetek
Eddy Nelson-nak, a "legédesebb partnernek", a rendezőknek, a Metro tökéletes
szervezetének - teszi hozzá szerényen -, tudtam, hogy elérem, hiszen nagyon
akartam! De ami növelte a boldogságomat, hogy magyar szerző nagy sikere után
(Lengyel Menyhért Ninocskájára céloz) újra magyar nevet láthat a Radio City
Hall közönsége.
- Magyar vagyok! A Duna-Tisza köze
rónáinak szellőjétől, egyszerű mezítlábas szülők köréből az amerikai nemzet
nagyszerű forgatagának viharába került magyar, akinek életcélja a Szép, a
Művészet, az Alkot. Szerződésem a Metróhoz köt és újabb két énekes szerep vár
rám. Még szebbet, még többet, mind tökéletesebbet nyújtani: ez minden vágyam.
Tizenkét órát tanulok és dolgozom naponta. Mégsem fáraszt a munka, hiszen
hollywoodi hazámba odavarázsolja a házunk táját Teruska, az édesapám huga. S
már hozza is a fényképeket: ez ő - mutat az egyikre- s már lapoz is tovább...
ez a kis kutyus pedig a kedvencem.
Feláll, megigazítja sima, egyenes vonalú,
kevés arannyal díszített sárgászöld ruháját. Látom a pillantásán, hogy falakon,
Óceánon, sok ezer mérföldön túl most otthon jár gondolatban a nagykőrösi
határban. Odaborul az "édesek" ölére és boldog-könnyes szemmel
köszöni meg az életét, a hangját, a szőke szépségét, a magyar rögről szakadt,
magyar rögöt törő szüleinek.
Magyar csillag ragyog a Broadway egén,
magyar sikert hirdet Massey Ilona neve.
DNL