Ujszászy István

(1894-?)

 

Magyarország a második világháborúban : Lexikon A-Zs

(Budapest: Petit Real Könyvkiadó, 1997.)

 

Ujszászy István (Nagykőrös, 1894. augusztus 30. - ?): tüzértiszt. A mödlingi császári és királyi katonai műszaki akadémia után avatják hadnaggyá. 1930. november 1-től a párizsi magyar katonai attasé "segítője", 1931. április 15 - 1934. május 1. között varsói, 1934. június 16-tól prágai katonai attasé. 1938. február 1-től 1939. május 1-ig a Honvédelmi Minisztérium VI-1. (2. vezérkari főnökség) osztályán szolgál, majd 1942. augusztus 1-ig a 2. vezérkari főnökség osztályvezetője. 1942. július 1-i (!) hatállyal nevezi ki az államfő az Államvédelmi Központ (állambiztonsági csúcsszerv, amely a II. világháború alatt egy ideig a katonai elhárító és a politikai nyomozó szervek munkáját országos hatáskörrel irányította) vezetőjévé. Beosztását 1944. március 8-ig tölti be, 1942. április 1-től vezérőrnagyként. 1944. szeptember 1-ével "fogyatékba" kerül. 1944. október 10-12-én a Szombathelyi Ferenc vezérezredes elleni per III. rendű vádlottja. A sikertelen kiugrási kísérlet után a svéd követségen talál menedéket. 1945. január 18-án "hűtlenség" miatt lefokozzák, majd szökés címén adnak ki ellene vádparancsot. 1945 elején Budapesten az NKVD (szovjet állambiztonsági hivatal) őrizetébe kerül. Márciusban a Szovjetúnióba szállítják, ahol nyoma vész.


Romsics Ignác: Egy kémfőnök életútja

(Magyar Nemzet, 1993. május 22.)

 

Újszászy István, a második világháború alatti magyar hirszerzés és kémelháritás feje 1894. augusztus 30-án született Nagykőrösőn. Őseí részben dzsentrik, részben módos civis polgárok voltak. Az elemi és a középiskola első négy osztályának az elvégzése után szülei a soproni katonai főreáliskolába iratták át A 14 éves fiú pályaválasztási dilemmája, ha egyáltalán volt neki ilyen, ezzel eldőlt. A soproni főreálból 1912-ben Mődlingbe, az ottani katonai műszaki akadémiára kerűlt, ahol 1914 őszéig tanult. Rőviddel a háború kitörése után, október 15-én avatták hadnaggyá.

Az első világháborúban különböző frontokon szolgált - tüzértisztként. Különösebb fegyvertényt nem hajtott végre, így a hadikrónikák sem jegyezték fel a nevét. 1920-tól - immár főhadnagyként, majd századosként - a szombathelyi tüzérosztálynál teljesített szolgálatot, ahogy erre itt közölt írásában maga is hivatkozik. 1922-24-ben elvégezte a Hadiakadémiát, s ezzel bekerült a vezérkari tisztek exkluzív körébe. 1926-tól 1930-ig a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott, majd katonai attasé volt Varsóban (1931-1934) és Prágában (1934-1938). Közben természetesen a tiszti ranglétrán is haladt előre. 1932-től őrnagy 1935-től alezredes, 1939-től ezredes.

A külszolgálat után rövid időre ismét a Honvédelmi Minisztériumba vezényelték, majd 1939. május 1-jén megbízást kapott a Vezérkar híres-hírhedt 2. osztályának a vezetésére. Ettől kezdve a külső és belső katonai felderítés, illetve az elhárítás egyaránt keze alá tartozott. Az osztály munkájáról már többen beszámoltak - természetesen mindenki aszerint, hogy melyik oldalon állt. Nem ugyanaz, ha valakit kihallgatnak, azzal, ha valaki kihallgat.

1942 tavaszán vezérőrnaggyá léptették elő, majd még ugyanebben az évben áthelyezték a Belügyminisztériumba. Itt az ún. Államvédelmi Központ irányításával bízták meg, amely ekkor a belső biztonság, a belső rend legfőbb hatóságának számított Magyarországon. Feladatai között különös hangsúllyal szerepelt a kommunista vagy kommunista színezetű szervezkedések szemmel tartása.

A VKF 2. osztályának, majd az Államvédelmi Központnak a vezetőjeként Újszászy ezredes, illetve vezérőrnagy beható ismeretekre tett szert a Horthy-rendszerrel szembeni ellenzéki erők összetételét, belső vitáit és céljait illetően egyaránt. Igen jellemző, hogy amikor 1944 szeptemberében Horthy kormányzó kapcsolatot keresett a legális és az illegális baloldalhoz a kiugrás előkészítése érdekében, akkor Újszászy szervezte meg a találkozót Rajk László, Kovács Imre és ifjabb Horthy Miklós között. A "kémfőnök" alakja körüli legendákat és misztikumot növelte szerelme a kor legnépszerűbb magyar filmszínésznője, Karády Katalin iránt, akit állítólag feleségül is akart venni, Kovács Imre szerint az énekesnő nem viszonozta érzelmeit, mások szerint viszont igen.

Bár nyilván megtehette volna, Újszászy nem hagyta el Magyarországot a hátráló német és nyilas csapatokkal együtt. Ennek viszont az lett a következménye, hogy szovjet háziőrizetbe, majd fogságba került. Másokkal együtt őt is 1945 tavaszán szállították ki a Szovjetúnióba. Itt az egyik krasznojarszki fogolytáborban helyezték el. További sorsát nem ismerjük. Egyik bajtársának levele alapján, amelyet Borsányi Julián ismertetett könyvében (A magyar tragédia kassai nyitánya. München, 1985., 268. p.), feltételezhető, hogy a tábornok mindent elkövetett annak érdekében, hogy a maga számára kivételes bánásmódot biztosítson. Eszerint bajtársainak a denunciálásától sem riadt vissza.

Egyik állítólagos vallomása 1946-ban bizonyítékként szerepelt a Nürnbergi Nemzetkőzi Törvényszék előtt azzal kapcsolatban, hogy Kassát szovjet gépeknek álcázott német repülők bombázták. Maga a tábornok azonban személyesen nem jelent s nyilván nem is jelenhetett meg a bíróság előtt. Vallomásának hitelessége így joggal megkérdőjelezhető. Az itt közölt dokumentum (Habsburg-kísérletek a dunai blokk létrehozására : Ujszászy István vezérőrnagy vallomása szovjet fogságban), amely nemrégiben került Moszkvából Budapestre, minden bizonnyal egyike azoknak az 1945-46-ban született feljegyzéseinek, amelyekkel kedvező bánásmódot igyekezett kiharcolni magának a szovjetektől. Írása általában őszintének s tényeiben többnyire valószínűleg korrektnek tekinthető. (Nyilvánvaló tévedéseire, illetve "csúsztatásaira" a dokumentumot követő jegyzetekben hívjuk fel a figyelmet.) Félrevezetőnek annyiban tarthatjuk írását, hogy Habsburg Ottó, illetve a térség legitimista politikusai Washington olyan egyértelmű támogatását, mint ahogyan ez a dokumentumból kitűnik, sohasem élvezték. 1943 nyarától pedig - a szovjet elutasítás miatt - a dunai konföderációval kapcsolatos elképzelések is a megvalósíthatatlan tervek süllyesztőjébe kerültek. Nem biztos azonban, hogy tudatos torzításról van szó. Nagyon is elképzelhető, hogy Újszászy minderről nem tudott vagy nem mindent tudott.

A dokumentum másik problematikus pontja a konföderációs elképzelések szovjetellenességének a túlhangsúlyozása és az agresszív német törekvésekkel szembeni defenzív funkciójának az elhallgatása. Valószínűnek tarthatjuk, hogy ez a beállítás viszont tudatos torzítás volt - vélt előnyök reményében.

E torzító faktorok ellenére a dokumentum hasznosan egészíti ki ismereteinket a második világháború előtti és alatti konföderációs tervekkel, illetve a legitimista törekvésekkel kapcsolatban. Csak kívánni lehet. hogy hasonló dokumentumok minél nagyobb számban és minél előbb kerüljenek elő az eddig megközelíthetetlen szovjet levéltárakból.


További anyag Ujszászy Istvánról:

Ez lett a vesztünk, mind a kettőnk veszte... : Filmregény / Benedek István Gábor. - Budapest: Ezüstpénz : Magyar Könyvklub, 1998. Ujszászy István életregénye