A híres oktató, Hányoki Losontzi István, a Somogy megyei Balháson született 1709-ben. A nemesi titulusnak látszó „Hányoki” előnévről csak ködös feltevéseink vannak. Papok, tanítók lehettek ősei. Tízéves korában került Nagykőrösre, hogy tudományt, erkölcsöt, fegyelmet tanuljon a református iskola szigorú szellemében. A vizsgákat sikeresen állhatta, mert, felettesei azt tanácsolták, hogy az anyaiskolában, Debrecenben folytassa tanulmányait. 1729 áprilisában mondta el latinul búcsúbeszédét, és harmadéves teológusként csatlakozott „Pallas zöld táborá”-hoz, vagyis felcserélte a kőrösi fekete tógát a zölddel. Ebben a diákseregben olyan társakra lehetett büszke, mint Maróthy György, a későbbi híres matematikus. Nagykőrös után nem volt nehéz megszoknia Debrecent, mert a kőrösi oktatást is a debreceni tanterv, tankönyv és iskolarend határozta meg. Rátermettségével itt is kitűnt. Ezért Ceglédre hívták rektornak, az ottani kisiskola vezetőjének 1738-ban. A meghívást elfogadta. Eredményeire itt is felfigyeltek. Cegléden megismerkedett a tanító „társadalmi munkájával” is, a patrónusoknak kijáró ünneplésekkel, a szüreti borkántálással, az oktatást hátráltató, de a rektori konyhát és kamrát gyarapító teendőkkel.

1739 őszén Hollandiába, Utrechtbe vezetett tanulmányútja. Távollétében itthon sem halványult híre, tekintélye, 1740-ben Pápára hívták rektornak. Az Utrechti Egyetem magyar hallgatója levélben válaszolt az iskola elöljáróinak. Nem élt a kitüntető meghívással, mert Utrecht után még tanulni szeretett volna a Hallei Egyetemen. Mindez csak terv maradt, de „hasznosabb hazai szolgálatra” így is felkészült. Az 1740 júniusában szerzett teológiai doktorátusa is bizonyítja ezt.

Losontzi nevét 1741. május 6-án jegyezték be a nagykőrösi iskola anyakönyvébe. Ettől kezdve rektorként vezette a népes parasztváros majdnem háromszáz tanulót számláló iskoláját. Kőrösön ő volt az első akadémiát, egyetemet végzett professzor.

A hagyomány szerint az utóbb róla elnevezett utcában lakott, a mai 19. számú telken álló házában.

A tanítás mellett a gyülekezeti munkában is buzgólkodott. A szakemberhiány pedig a polihisztorsággal is eljegyezte a fiatal tanárt, aki görögöt, hébert tanított, logikát és filozófiát, földrajzot,  történelmet, hittant. Magyarázta a klasszikusokat is. Sokoldalú munkáját ¾ mint Cegléden is ¾ a jelesebb diákokból nevelt preceptorok segítették. Ők tanítottak az alsóbb osztályokban.

Mint ahogyan azt egy fennmaradt kommenciós kimutatásból tudjuk, Nagykőrös városa hálás volt professzorának. Losontzinak szüksége is volt erre, miután 1742. május 21-én feleségül vette egy kenderesi birtokos leányát, Katona Annát. Évtizedek múltán már tizenhét gyermekről kellett gondoskodnia a Losontzi-famíliának.

Szakértelemmel fogott a zsoltárok és dicséretek válogatásához, sőt írásához is. Művelt poéta volt, aki értette a költői mesterséget. „A költészet mesterség voltát, taníthatóságát vállalja — írja róla Bán Imre —, a poétikai oktatás célját — bár ezt nem mondja ki —, nyilván a formák gondos begyakorlásában látja, talán nem is annyira a versfaragás kedvéért, hanem a latin klasszikusok alaposabb megértése végett.”

Iskolai működését betegség szakította meg. A hangok törvényeit magyarázó tudóst a megsiketülés fenyegette. A visszavonulás mellett döntött. Szerencséjére a nagykőrösi eklézsia továbbra is támogatta „nyugalomba” kényszerült tanárát.

Lemondása után főleg a költészetben vigasztalódott. Többek között a temetési szertartásoknál használt halotti énekek átdolgozásán fáradozott. Ekkor írta élete főművét a Hármas Kis Tükröt is.

Az egész munkássága alapján érdemelhette ki, hogy már a maga koában is „Praeceptor Hungariae”, vagyis „Magyarország tanítója” néven emlegették.

1780. március 29-én zárult ez a nemzet javára szentelt életpálya. A gyászolók sokasága kísérte ki a híres professzort a kőrösi öregtemetőbe. Évtizedek múlva nyugvóhelye már elfelejtődött, csak népszerű tankönyve a Kis Tükör őrizte írójának emlékét.

Hármas Kis Tükör

1773

Egy közhasznú ismerettár gondolata régóta érlelődött Losontziban. Követendő példái is voltak. A nemzeti nyelv használatának gondolata is serkentette. „Magyar gyermekeknek, magyarul írtam, nem idegen nyelven, melyet nem értenek...” — olvassuk műve ajánlásában. A katekizáló módszer és az ismeretek emlékezeterősítő versbe foglalása nem volt idehaza ismeretlen. A hajdani iskolatárs, Maróthy György franciából lefordította a svájci teológus Jean Frederic Osterwald bibliai történeteit. Ezt a művet dolgozta át a hazai iskolai igények szerint Losontzi. Kérdésekbe, feleletekbe sűrítette a hittant, a nehezebben megjegyezhető felsorolásokat pedig emlékezetsegítő versikékbe. Tankönyve nemcsak a vallásról szólt, hanem Magyarország földrajzáról is. A minta ismét egy francia nyelvű svájci könyv volt, J. F. Osterwald unokájának, Samuel Frederic Osterwald „Cours de géographie” (1757) c. munkája.

A kérdésekbe, feleletekbe foglalt hittan,” „A szent históriának rövid summája” Magyarország földrajzával, „Magyarországnak Kis Tüköré”-vel együtt jelent meg Pozsonyban, 1771-ben. Két esztendő múlva ez a kötet kiegészült „Erdélyországnak Kis Tüköré”-vel, vagyis Erdély földrajzával és történelmével.

Ekkor kapta a tankönyv végleges és ismert címét: Hármas Kis Tükör.

Losontzi a hazai kisiskolások igényeit szolgálta egy olyan korban, amikor a lakosság jelentős része írástudatlan volt. Még az iskolába járó gyerekek közül sem tanult meg mindenki írni-olvasni. Tankönyvek alig voltak. A kérdésekkel és feletekkel sulykolt, és versekbe tömörített ismeretekből mindig maradt valami a fejekben. Hasznos volt a földrajz efféle sommázása is, mert a nép többsége egy-egy járásban vagy megyében élte le egész életét. Az országjárás alkalma csak a vásár, búcsú vagy a katonaság volt. A könyv az oktatók munkáját segítette, hiszen ekkortájt az alapismereteket jórészt „képesítés nélküli” iskolamesterek oktatták. A legnagyobb jelentősége mégis az volt, hogy a magyar nyelvterületen működő iskolákban a tanulókhoz alkalmazkodva egységesen közvetített ismereteket.

Gyakorlati értékét gyors elterjedése is mutatja. Országszerte használták, becsülték, szinte valláskülönbség nélkül. Nemcsak a protestáns, a katolikus iskolákba is bevezették. Patakon vagy Nagyenyeden éppúgy tanultak belőle, mint Vácott, Budán, Tatán vagy Magyaróvárott. Német és latin változata is volt. Így érthető Kiss Áronnak az a lelkes megállapítása, hogy a Kis Tükör írója többet tett az új Magyarországért, mint egy-egy országgyűlési törvénycikk.

Losontzi nem prédikált a hazaszeretetről, könyve mégis erre nevelt a haza múltjnak felidézésével, a természeti szépségek, a föld javainak felsorrakoztatásával.

                Ha a föld isten kalapja,

                Hazánk a bokréta rajta!...

Kiadott művei:

1. Éneklésben tanító mester, azaz keresztyén hitnek főágazatit magokban foglaló idvességes énekek, mellyek, a’ frantziai rendes nótákra szabattatván, az Istenes éneklésben gyönyörködő magyar nemzetnek kedvére és hasznára rendeltettek.

Landerer, Pozsony, 1754.

2.Hármas Kis-Tükör, melly Magyarország

I. Legújabb földleírását,

II Régibb és legújabb állapotát,

III. A magyar nemzetnek régibb és legújabb történetét híven ábrázolja.

Pozsony, 1773.

3. A juhtartásról való oktatás s a dohánytermesztésnek mestersége.

Pozsony, 1773.

4. Halotti énekek

Wéber Simon Péter M. A., Pozsony, 1778.

5. Artis poeticae subsidium, complectens

Pozsony, 1784.

Forrás:

1. Losontzi István: Hármas Kis Tükör

Mikszáth Kiadó, Bp. 1999.

Szablyár Ferenc utószava 151-153.p.

2. Kiss Áron: Losontzi István életrajza

Lampel R. Könyvkereskedése, Bp. 1905.

3. Ádám Gerzson: Nagykőrösi Athenas

Ottinger Kálmán Könyvnyomdája, Nagykőrös, 1904.