Reggeli Újság, 1937. április 19.
Új
operettprimadonnája van vasárnap óta Budapestnek!
Hajmássy
Ilona szenzációs sikere a Városi Színházban
Vasárnap délután nagy meglepetése volt a
Városi Színház közönségének. A Josephine császárné volt kitűzve előadásra, a
megbetegedett Németh Mária helyett - Hajmássy Ilonával a címszerepben. A
közönség majdnem megtöltötte a színház nézőterét, hiszen sok előzetes híradás
jelent meg arról a bravúrról, amelyre a fiatal énekesnő vállalkozott, aki két
nap alatt vállalta a játékban és énekben rendkívül nehéz szerep eljátszását. A
vállalkozás meglepő eredménnyel járt. A közönség szeme előtt úgyszólván percek
alatt egy új operettprimadonna született meg, egy új Petráss Sárija és Péchy
Erzsije a magyar színpadnak, aki szépségben és üdeségben, hangban és játékban
méltó utódja ezeknek a felejthetetlen primadonnáknak.
Hajmássy Ilona tüneményes szőkesége,
egyszerű, természetes beszéde, pompásan csengő, hajlékony és rendkívül
kultúrált hangja a nagy magyar primadonnára emlékeztet. Ő az, akire eddig hiába
vártak a bukdácsoló operettszínházak, akit nélkülözni voltak kénytelenek a
librettisták és a zeneszerzők és ő igazolja majd azt a tételt, ha van
primadonna, akkor van operett is!
Ez a kirobbanó siker a bennfenteseket nem
érte váratlanul. Köztudomású, hogy Hajmássy Ilona, aki még néhány esztendővel
ezelőtt, mint szerény görl működött a Király Színházban, Bécsbe került, ahol a
művészi dolgokban oly kényes állami Operaház tagja sorába szerződtette. A bécsi
Operánál is szép sikerei voltak, annak ellenére, hogy mindeddig nem jutott
tehetségéhez méltó feladathoz. Az operettszínészekben oly szegény Budapest
színigazgatói, mintegy hat hónap óta kísérleteznek azzal, hogy Hajmássy Ilonát
a magyar operettszínpad számára megnyerjék. Ez a kísérletük mindezideig nem
járt sikerrel. Egyrészt a bécsi Opera nem akart a művésznőnek nem akart
szabadságot adni, másrészt megfelelő darab nem akadt.
A Josephine
császárné körüli bajok, Németh Mária megbetegedése és a színház
kényszerhelyzete végül meghozták Hajmássy Ilonának azt, ami olyan régen
esedékes: a kirobbanó sikert. De nemcsak a művésznőnek szerezte meg a véletlen
ezt az ajándékot, hanem a pesti közönségnek, amely oly régóta lesi az operett
borús égboltozatán az új feltűnő csillagot. Hajmássy Ilona már megjelenésévvel
és belépő áriájával meghódította a közönséget. Percekig tartott a taps az ária
befejezése után. A közönség lelkesedése percről-percről fokozódott és a darab
első részének a végén Hajmássy Ilonának számtalanszor meg kellett jelennie a
függöny előtt, hogy megköszönje az ovációt.
Budapesten tehát ismét lehet operettet
játszani. Ha nincs új, vegyék elő a régi klasszikus operetteket: a Lehárokat, a
Jacobikat, a Fallokat, a Kálmánokat, sőt bátran játszhatják az Offenbachokat és
a Straussokat is. Mert van egy tüneményes szépségű, gyönyörű hangú
operettprimadonna, aki meghozhatja ezeknek a soha el nem hervadó remekműveknek
az újjászületését!
(B.)